Horgolt szatyor - első fejezet

Szatyrot horgolni nem olyan nagy szám, mégis kétszer bontottam le a szatyromat. Először még csak 8 sorral voltam készen, és amikor kiterítettem, rájöttem, hatalmas lett.
A rendezőelv az lett volna, hogy egy másfél literes palack elférjen az alján fektetve. Ez viszont annál sokkal nagyobb volt. (Olyan 20 centiméterrel...) Ekkor lebontottam, és rövidebbre vettem a kezdősort.

Elkészült 10 cm, és megint megnéztem. Na mi volt megint? Nagy a szatyor.
Persze egyszerűbb lett volna, ha legalább centimétert használok, és lemérem, mekkora szatyrot akarok, vagy legalább azt, hány centiméter széleset kezdek el. De ez túl egyszerű lett volna.

Közben meggyőztem magam, hogy nem megszakadni akarok, tehát nem kell olyan nagy szatyor, amúgy is megint túl nagyra nőtt.

Ismételt bontás következett, már majdnem készen lett volna, ha nem bontogatok, de hát ez van.

Az alapvető gond az volt, hogy nem tudtam betájolni, hogy a láncszemsornál mennyivel lesz szélesebb a szatyor. Ugyanis körben horgoltam, és így szaporítani kellett a két végén, ez pedig centiméterekkel tette szélesebbé a szatyrot.

Horgolt szatyrom

A képen a végeredmény látható, igaz még csak félkész állapotban.

A szatyor másik oldala

Mintája, színösszeállítása saját kútfőből jött, és persze a rendelkezésre álló fonalak függvényében.
A fülek még csak fotózáshoz álltak be a helyükre.