Még mindig fonalhelyettesítés

Színátmenetek és textúrák – a fonalhelyettesítés láthatatlan részletei

Amikor fonalat helyettesítünk, nemcsak a vastagság és az anyag számít — a színátmenet és a fonal textúrája is nagy szerepet játszik abban, hogy milyen lesz a kész darab.

A színátmenetes fonalak különlegesek, mert fokozatosan változtatják a színeket, így mozgalmas, élénk hatást keltenek. Ha ilyen helyett egyszínű fonalat használunk, a minta „egyszerűbb” lesz, viszont jobban látszanak a részletek. Fordítva is igaz: ha egy egyszínű helyett színátmenetest választunk, a színek játékossága elvonhatja a figyelmet a bonyolultabb mintákról.

A textúra sem elhanyagolható szempont: a sima, puha, fényes, bolyhos vagy épp rusztikusabb fonalak mind más és más tapintást, esést és megjelenést adnak az elkészült műnek. Érdemes tehát olyan fonalat választani, amely nemcsak vastagságban, de színben és tapintásban is illeszkedik az eredetihez, hogy a kész darab egységes és szép legyen.

Persze azt is tudjuk, hogy sokszor nincs mihez hasonlítani, mert az eredeti fonalat nem ismerjük, csak a leírását, fotóját.

Mikor érdemes, és mikor nem érdemes helyettesíteni?

A fonalhelyettesítés nagyszerű lehetőség, de nem minden esetben javasolt.

Érdemes helyettesíteni akkor, ha egyszerűbb mintán dolgozol, például sapkán, sálon vagy takarón, ahol a fonal vastagsága és rugalmassága hasonló, és nem annyira kritikus a pontos megjelenés. Ilyenkor könnyebben alkalmazkodik a projekt, és a végeredmény szinte ugyanaz lesz.

Viszont, ha egy nagyon részletes, például csipkemintás vagy mintás pulóverről van szó, ahol a fonal fényessége, textúrája vagy vastagsága meghatározza a minta megjelenését, a helyettesítés megváltoztathatja a darab formáját, méretét vagy tartását. Ilyenkor érdemes ragaszkodni az eredeti fonalhoz, vagy nagyon körültekintően választani.

Az anyagösszetétel is fontos, erről már az előző posztban is volt szó: például az akril fonal másképp viselkedik, mint a gyapjú, különösen a mosás és a viselés során. Ha más anyagot választasz, gondolj arra is, hogy a kész darabot milyen körülmények között fogják használni.

Fonalhelyettesítés

Ha neked is már millió leírásod van elraktározva, vagy csak nézegetted a különböző horgolt darabok leírását sok helyen, biztosan felmerült benned is a kérdés, jó, de akkor most én milyen fonalat használjak?

Arra az ember elég hamar rájön saját tapasztalatából, hogy ha eltérő vastagságú fonalból szeretne valamit készíteni, az nem úgy fog kinézni, mint az eredeti leírásban szereplő. Azt tudjuk, hogy vastagabb fonalból kevesebb pálca ad ki 10 cm-t. A sorok is magasabbak valamennyivel. Számolni kell, próbát horgolni, és kimatekozni, hogy a leíráshoz képest mennyivel kevesebb vagy több szemmel kezdjük a munkát, és persze a mintára is figyelni kell, hiszen egy 15 pálca széles minta már olyan, ami eltántoríthatja az embert a modell meghorgolásától.

Tehát nem biztos, hogy jó ötlet eltérő vastagságú fonallal dolgozni. Itt azért megjegyzem, vannak kivételek, a kendőféléknél például bátran lehet kísérletezni, hiszen itt nem számít a méretpróba, vékonyabb fonalból több sort kell horgolni, hogy ugyanazt a méretet elérjük, mint a leírásban levő kendőé, és persze gyorsabban végzünk vastagabb fonallal.

Milyen okai lehetnek annak, hogy egy fonal helyett másikat keresünk?

• Az első ilyen ok az, hogy az eredeti fonal már nem kapható. Kifutott, megszűnt.
• Az adott fonalat nem árulják abban az országban, ahol élsz. (Ez bizony gyakori a külföldi mintáknál.)
• A gyapjútól kiütésed lesz, szóval az eretei fonalat nem bírod viselni.
• Az eredeti fonal gyönyörű meg minden, de nem akarsz vagy tudsz csilliárdokat kiadni érte.
• Az eredetihez képest másik évszakra szánod a darabot, a pamut hideg lenne télre, vagy éppen meggyulladnál a gyapjúban a hőségben.
• Különböző helyeken már egy kisebb fonalboltnyi fonalat rejtegetsz, és szeretéd végre csökkenteni a mennyiségét.

Keressünk helyettesítő fonalat!

A vastagsághoz érdemes ragaszkodni, ezt már megbeszéltük. A fonalak nagy részén kis piktogram jelzi a vastagsági kategóriát. Azonban az egy tól-ig határt tartalmaz, vagyis elég tág korlátok között számít ugyanolyan vastagsáégúnak egy fonal.

Nézd meg, hogy az eredeti fonalból 50/100 gramm hány méter. Próbálj ehhez hasonló méterszámú fonalat keresni.
Ez sajnos még nem elegendő, mert az sem mindegy, milyen anyagú a fonal, és milyen a kikészítése. Vannak sima felületű és bolyhosabb, szöszösebb fonalak ugyanabból az anyagból. A szöszösebb fonal kicsit vastagabbnak tűnik munka közben. Azonos anyagból készült fonalról van szó!

A pamutfonalak is nagy eltérést mutatnak. Nem mindegy, hogy szorosan csavart, vagy éppen laza szálszerkezetű.

A gyapjúfonalaknál is megfigyelhetjük, hogy vannak sima, kicsit szöszös, és bolyhosabb típusok. Érdemes megnézni a képeket, illetve megkeresni az eredeti fonalat, és elolvasni annak leírását, mit írnak róla. Minél több pontos lesz egyezés az eredeti és a helyettesítő fonal között, annál inkább hasonlítani fog a végeredmény az eredetire.

Ha gyapjú helyett pamutot választasz, kevésbé rugalmas lesz az elkészült darab. Más lesz az esése is, lehet, hogy a testen merevebben fog tűnni. Általánosan érvényes dolgot nehéz mondani, mert nagyon sokféle gyapjú és pamutfonal létezik.

Én úgy vettem észre, hogy pl egy vékony akril és vékony gyapjú-akril fonalat összehasonlítva, a gyapjút tartalmazónak jobb tartása van. Ezt nehéz elmagyarázni. Van egy kendő, az a bizonyos Doris Chan féle All Shawl (már többször írtam róla), amit már nagyon sok példányban elkészítettem. A puha, vékony akril nem bírta el a 6 mm-es tűt, míg a zoknifonalból remek lett a végeredmény ezzel a tűmérettel. E egy pelerin szerű kendő, tehát nem árt, ha van egy kis tartása. Ha megkeresed a kendő leírását, itt leled, akkor elsőre biztos meglep, miért is nem 2-3 oldalas? Ez egy kis esszé szinte a kendőről. Többféle fonalból, többféle méretben és variációban írja le a kendőt. Ebben is látható, hogy már régebben is és nem csak itt volt probléma a fonalak helyettesítése. Ajánl is variációkat arra a fonalra vonatkozóan, ami már abban az időben kifutott.

Az akrilfonalak rengeteg vastagságban, kikészítésben készülnek. Azonos vastagságú akrilok is különbözhetnek.

Hogyan keress helyettesítő fonalat?

1. Nézd meg, milyen vastag és milyen anyagú az eredeti fonal. (Összetétel, egy gombolyag méterszáma.)
2. Keress azonos összetételű fonalakat, amik egy gombolyagban ugyanannyi méter fonalat tartalmaznak.
3. Ha nem találtál ilyet, akkor olyanokat, ahol minél kevesebb eltérés van a méterszámban.
4. A végén úgyis attól függ a választásod, milyen fonalban találod meg azt a színt, amit elképzeltél. :-)

Ráhajtás vagy "aláhajtás"?

 Az amigurumik készítésekor olvashatunk először arról, hogy a rövidpálcát másképp kellene készíteni, mint ahogy eddig megszoktuk. 

Lehet, hogy már feltűnt, esetleg neked teljesen természetes, hogy az amigurumik egy részénél nem a megszokott rövidpálcát látjuk, ami két pici vonal egymás mellett, hanem egy X-et, mintha keresztszemes öltéssel hímzeték volna.

Rövidpálca két módszerrel

Ha már láttál ilyen keresztszemes pálcát, és esetleg nem tudod, hogya készül, akkor most erre is fény derül.

Az egésznek a trükkje az, hogy nem a hagyományos módon hajtunk rá a tűre. Hagyományos módon értem azt, amikor a tű alul, és szó szerint ráhajlik a fonal. Ha így horgolunk, akkor lesz a rövidpálcánk két kis függőleges vonal a színoldalon.

Amikor a ráhajtás módját megváltoztatjuk, vagyis a tűvel kinyúlunk, és "elkapjuk a fonalat", akkor beszélünk a címben említett aláhajtásról. Az az igazság, nem tudom, magyarul ezt hogy kellene "hivatalosan" nevezni, én néhány évvel ezelőttig nem is hallottam olyanról, hogy másként hajtunk rá a tűre. 

Angolul a "rendes" ráhajtás a yarn over, ehelyett alkalmazzák amiguruminál a yarn under módszert, amit én aláhajtásnak neveztem itt.

Van-e különbség attól függően, hogy melyik oldalról kerül a tűre a fonal? Igen, van. Érdemes kipróbálni a módszert. Mindenképpen körben horgolj, hogy olyan legyen a horgolásod képe, mint az amigurumiknál.

Eleinte nagyon furcsa, és szokatlan, hogy nem úgy mozog a kezünk, ahogy megszoktuk. Bele lehet jönni, akkor már nem is olyan nehéz. Az biztos, hogy ha a yarn under módszerrel horgoljuk a rövidpálcát, az szorosabb lesz.

Hasonlítsuk össze a kétféle módszert:

Ráhajtás (yarn over)	Aláhajtás (yarn under)
Hagyományos módszer/„Helyes”	Nem hagyományos módszer/„Helytelen”
Az öltések magasabbak	Az öltések rövidebbek
Kicsit több fonalat használ	Kicsit kevesebb fonalat használ
Lazább öltések	Szorosabb öltések (amigurumihoz előnyös)
Az öltések egyenes vonalkát mutatnak	Az öltések „x” alakúak

Szóval, ha amigurumit horgolsz, és szeretnél érdekes "keresztszemes" öltéseket, akkor használd a hagyományos módszertől eltérő aláhajtást.